Értem, én kösz.

szia!
Itt az vettem észre,hogy vannak akik csak ide írnak bizonyos dolgokat be nem a levélben írják meg amit mondjuk nekem küldenek
Nekem ha bajom lenne elmondanám mikor találkozunk,vagy egy értékelésemben megírnám neki,vagy konkrétan írnék egy levelet neki,.
Nem ide írnám,hogy mindenki lássa,és olvassa ez olyan megalázó dolog szerintem.
Köszi,hogy írtál nekem puszi

kriszti...alaptémán kívül
"Mindenki" a másik háta mögött...ezt mire alapozod, és mit értesz alatta?

abszolút igazság...
Készakarva nem megyek bele sem polémiába, sem vitába e témában, pedig...hajjaj, lenne mit érvelnem

Most nem is tudom, hogy hol kezdjem...de valószínű, hogy ha én anno kutakodtam volna valaki után akkor nem néztem volna kislányom szomorú és csalódott arcát több mint 1 hónapon keresztül..szívem szakadt meg, egy számomra nagyon rosszul elsült csere miatt De mondjuk kutakodás és érdeklődés között is van különbség...

Én azt nem szeretem ebben hogy mindenki a másik háta mögött írogat meg dolgokat,és néha rosszul esik.
Érthetetlen miért nem nekem írja meg személyesen??? ,
Csak ennyi ...
ÜDV: kriszti7604

éééés visszakanyarodva az eredeti témához

ki mennyit lenne hajlandó elviselni ha kutakodnának utána ?

Kedves Szilvám, én most hallgatok))

jajmár, babcsi, elnézést kértem tőled, s esküszöm első felindulásból elkövetett aljas őszinteségem okán, nem tudtam csendben maradni. Ne menj el. Peggyandy, nem azt mondta, hogy hülye vagy. Tudod, én annyira sajnálom a mai fiatalokat, hogy a szívem szakad meg értük((
A kisebbem 16 lesz, nála már vidáman eldobható pelenkát használtunk, de itthon voltam, s a kerítés sem volt kolbászból, mostam a kölköc 8 hónapos koráig. Soha nem értettem meg a barátnőmet, aki akkoriban azt mondta, figyeld meg, eljön az- az idő amikor a kenyér után jön a pelenka.
S volt, hogy eljöttDD Lustadisznópeggyandy.D

Én egy megyeszékhelyen élek. Nincsenek fiatalok, a nagyobb kölköcömmel 30-an homokoztak egyszerre a gyerkők, s ennyi anya, apa volt a játszótéren. Ez maga volt a kánaán. Megtehettük, hogy ott legyünk "napszámban, akkor még élt az anyum. Tudod, akkoriban még mindenki megtehette, hogy ropival, keksszel, miegyébbel vonult ki, s minden közös volt. S mindenki megtehette, hogy kivigyen, 4-5-10 túró rudit. Ez a 84-es év volt. A kisebb kölkém 96-os, akkor már a homokozóban csak 4- 5 kölköc lézengett, s az anyukák is lopva dugdosták a kölköcök szájába a nasit Alig több mint tíz év telt el. Most 2012-őt írunk, s a lakótelepi játszótéren 2-3 kisgyerek, 2-3 anyuval van kinn. Ők albérletben laknak, mindig idegesek szerencsétlenek. Mitől lenne nyugtuk. Hidd el babcsi, ezeknek a fiataloknak annyi málha van a hátukon, hogy 6 igás ló is belegebedne. Elnézést kérek Tőled ha durván szóltam, ne menj el innen
üdv Andi

én is ezt mondtam hogy legyen magára büszke mindenki..igy vagy ugy de át kell vészelni a rossz időszakokat.. igen anno anyáink tényleg igazi survivor-ök voltak ))
de állitom hogy sok családba még most sincsen automata mosogép, meg auto meg mikro meg eldobható pelenka.. sajnos (
Énmég a mai napig nem értem hogy szegény anyukám anno 10 évvel ezelött 26ezer ft-os nyugdijbol kifizette az összes rezsit, a kábeltévét-telefont bevásárolt és volt minden nap friss étel az asztalon, én havi 10e ft-ot adtam haza összesen.. és igy 36e ft-ból jutott mindenre.. igaz nem vettünk drága dolgokat vagy értékesebb müszaki cikkeket de nem éheztünk és tisztán jártunk és nem volt tartozásunk...hogy ezt hogy csinálta ))))))))))??????????

no igen régebben elég volt 1 fizetés és lett ház lett bútor volt étel és ruha

most ha ketten dolgoznak is alig jut arra h mondjuk lakás legyen

nem érdemes összehasonlítani a két világot
az egyik ebben volt jó a másik meg abban

bár szerintem a mai fiatal anyáknak sokkal nehezebb a dolga

Szerintem meg pont nem arról szóltak a hozzászólások, hogy általánosítsunk. Le a kalappal az elődeink előtt, mer valóban felneveltek 8-10 gyereket, automata mosógép nélkül, igaz nem is adtak a gyerekre egy nap kétszer, háromszor tiszta ruhát. Viszont otthon maradhattak és a férjük így, vagy úgy eltartotta őket. A mai fiatal nőknek a család ellátása mellett a karrierjüket is meg kéne tartani, ami nagyon nehezen egyeztethető össze a pelenkázással.
Másrészt minden embernek más a teherbíró képessége, hamarább kiborul, tovább bírja.... Nem gondolom, hogy joga van ezt itt bárkinek is megítélni. Szerintem, aki tisztességgel, képességei, lehetőségei szerint igyekszik legjobban neveli gyermekeit, igenis legyen büszke magára !!!

Szerintem nem kéne megint általánositani..én igaz csak 35éves vagyok....anyukám47 évesen szült és engem és becsületben felnevelt, és 72 évesen meghalt én pedig végigaszisztáltam 25 éves fejjel a haláltusáját! 16éveskorom óta dolgoztam mert ő egyedül nevelt engem, semmi segitségünk nem volt..se nagyszülők se apám.. miután meghalt itt maradtam magamra és amelett hogy napi 14 órát dolgozotam és még őt is ápoltam elötte meg közbe ..hát kimerültem...de talpra áltam..és van két csodaszép gyermekem akiket megprobálok a legjobbra tanitani majd az életbe..és arra is megtanitom majd őket hogy nem szégyen segitséget kérni..attol még nem lesz valaki kevesebb.. mióta itt vagyok nagyon sok segitsgéet kaptam és adtam..és ez igy jo..és még mindig büszkén vállalom ha hisztiztem vagy sirtam a fáradságtól és a hormonoktól... ez igy van rendjén... az vesse rám az első követ aki akár 1 percre sem roskadt magába a szülés után../és most nem arra gondolok hogy kárt tegyek a gyerekben vagy magamban vagymásban/ szoval ne állitsd azthogya fiatalok jobban tudnak... nem tudhatod kinek milyen a háttere és min ment keresztül.. és te meg légy büszke továbbra is magadra.!

Oké, csak nem értem. Miért nem lehet úgy beszélgetni, hogy mondunk érveket, aztán elgondolkodunk. És az érvekre válaszolunk, nem csak mondjuk a magunkét sértődötten.

Amúgy én sem vagyok éppen fiatal, lehet egyidősek vagyunk. De szeretném hinni, hogy képes vagyok haladni a korral, amiben élek. Mert úgy élvezhetőbb az élet.
Te is haladsz, hiszen itt netezel

Úgyhogy részemről ennyi. Nem írok és nem is olvasok ezentúl fórumot.
Nagy probléma remélem nem lesz ebből, legalább nem kell senkinek az én hülye véleményem miatt ,,még szerencsétlenebbnek,, éreznie magát... nem venném a lelkemre...
További szépeket és jókat mindenkinek, fiatalnak, öregnek!

Hááát.... régen lusta voltál, ma depis vagy... bizony, változik a világ! Kivéve engem aki hülye vagyok - amint már Peggyandy is megírta.
Bár annyira talán mégsem, hiszen mind a régi, mind a mai világban prímán boldogulok - akkor is megvolt és most is megvan mindenem, noha senkitől semmilyen segítséget nem kaptam és soha nem is kértem. 18 éves koromtól magam tartom el magamat, nem is akárhogyan (manapság még harmincévesek is a szüleikre szorul(ná)nak..., persze, tudom, más világ van...). Amim volt/van az nem a fán nőtt, egész életemben keményen megdolgoztam érte. Valahogy sose értem rá arra, hogy ,,depis,, legyek - lehet, ez megint az én hülyeségem.
Egyvalamiben viszont teljesen igazad van. Felesleges bármihez is hozzászólni. Mert a fiatalok úgyis mindent jobban tudnak...

Valamint, hormonváltozásaink nem egyformák. Nem egyforma időben jön meg az első menzeszünk, nem egyformán hosszan tart, nem egyformán fáj a hasunk. A klimax sem egyidőben érkezik, van aki évekig szenved a hőhullámoktól, leizzadástól, van aki szinte észre sem veszi, hogy túlesett rajta. Ez is csak hiszti kérdése? Akkor miért segít rajtuk a hormonpótlás?
Szerintem nem fontos, hogy az ember egy bizonyos ponton túl csupán dacból ragaszkodjon egy véleményhez. Néha el lehet gondolkodni, és bólintani, talán igen, igaza van a másiknak. Ettől nem kevesebb, több lesz az ember.

Peggyandy, le a kalappal a vita kivezetéséért!

Az a helyzet, hogy bizonyos betegségeket régen nem betegségnek gondoltak, de a tudomány felfedezte, hogy bizony egyes anyagok hiánya, vagy túltengése okozhatja.
Például az epilepsziásokról azt gondolták, az ördög szállta meg őket, az Alzheimer-kórról, hogy szimplán öregkori elbutulás, a pajzsmirigy-alulműködésben szenvedőről (ami szintén hormonális probléma) hogy egyszerűen falánk és zugevő, azért kövér. Azóta a tudomány ezen problémák egy részét(és sok mást) gyógyszerrel kezel. Miért nem hiszed el, hogy a hormonváltozás okozhat depressziót, ami kezelhető? Miért érzed jobban magad attól, ha egyszerűen földbe döngölöd a mai kismamákat?

A változás nem csak azt jelenti, hogy kézi mosás helyett ott van az automata mosógép, hanem azt is, hogy a belénk rögzült előítéleteket felülírhassa a tudomány.

Persze, ha valaki mindenáron ragaszkodik a rögzült elképzeléseihez, valamint ahhoz, hogy az idősebb generáció mindig jobb volt, mint az előző, azon nehéz segíteni....

csak h ...

régebben nem volt ekkora elvárás a kismamákkal szemben mint most

nem csoda ha már a terhesség alatt stresszesek lesznek és ez csak fokozódik a szülés utáni hormonális átállás miatt
nem volt ezer meg egy "okosság" a médiában ott volt a nagyszülők esetleg a bába, 2-3 idősebb asszony
régen volt olyan h koma tál és a sok segítség

most a frissen szült anyától elvárják h tiptop legyen, csilivili a lakás és a baba csak mosolyogjon és persze a szoptatás is menjen mint a karikacsapás a gyerek már 3 hónaposan másszon és 10 hónaposan futkározzon a kertben és 1.5 évesen verseket szavaljon és azt minden segítség nélkül -- egyébként nem vagy jó anya !!!!!!

bár tény h tényleg van olyan nő aki a depit csak megjátssza a figyelem miatt de aki komolyan átesik ezen az nem fogja kívánni másnak azt az állapotot

mikor az elsőt szültem akkor mellettem egy olyan nő volt aki már akkor depis volt, kiabált az alig 1 napos gyerekkel majd bőgött egy sort, ha nem evett a kicsi mert mondjuk nem volt éhes vagy aludt volna akkor megrázta h egyen, borzalmas volt amit csinált, a 3 nap alatt többször is kivettem a kezéből a babát és elküldtem sétálni vagy csak ki h nyugodjon le....

később is tartottuk a kapcsolatot a nagylányom tejtestvére lett a fia mert az anyának olyan gyógyszereket kellet szedni ami mellet nem szoptathatott
1 hétig volt kórházban a pszichiátrián az alig 1 hetes baba mellől vitték el.....
kb 1 éves volt a pici mikor végre rendbe jött nem kellet neki a gyógyszer és végre láttam rajta h megvan a kapocs a baba és közte de addig a nagyon kemény út vezetett
szerencsésen megúszta h magának vagy a babának ártson mert volt aki odafigyelt és komolyan gondolta h baj van!!!

ezek mellet nagyon szerencsés vagyok h nekem nem volt gondom ezzel

szal mielőtt azt mondod ilyen nincs, akkor gondolj azokra akik ártottak a babának e miatt